1. Példa

A Quine - Mc Cluskey módszer a közömbös bemeneti kombinációk kezelését is lehetővé teszi. Ha közömbös bemeneti kombinációk is szerepelnek a feladatban, az egyszerűsítési eljárást úgy indítjuk, mintha minden bemeneti kombinációhoz – a közömbösökhöz is – egy kimenő értéket igényelne a feladat, s egészen a prím implikánsok felírásáig így dolgozunk. Az X segédfüggvény illetve a táblázat felírásakor, tehát a prím implikánsok közül a szükségesek kiválogatásakor azonban már nem az összes mintermet vesszük figyelembe, csak azokat, melyek valóban 1 kimenő értéket írnak elő, a közömbös bemeneti kombinációkhoz nem választunk prím implikánsokat.

A leírt módszerrel a Quine – Mc Cluskey módszer a közömbös kombinációk közül ahhoz alakít ki 0 illetve 1 kimenő értéket, melyekhez a lehető legegyszerűbb függvényalak elérése érdekében szükséges!

Egyszerűsítsük a minterm sorszámok alapján az F függvényt! Az aláhúzás nélküli minterm sorszámok most közömbös bemeneti kombinációkat jeleznek, az aláhúzással kiemelt mintermekhez a függvénynek feltétlenül 1 kimenő értéket kell adnia!

 
 

Írjuk fel a súlyszámokat:

 
 

Készítsük el az egyszerűsítési szabály szerint az oszlopokat!

Most kell megvizsgálni, hogy melyik mintermhez kell 1 kimenő értéket rendelni, (emlékeztetünk rá, hogy az induláskor ezeket aláhúztuk), s hogy melyeknél mindegy a kimenő érték (ezeket a közömbös bemeneteket nem húztuk alá). Az X segédfüggvényt és a táblázatot is csak az aláhúzott minterm sorszámok felhasználásával írjuk fel.

Most példánkban csak az 1, 10, 13, 18, 22, 26 minterm sorszámok alapján kell felírnunk:

X = (e) (b+d) (e) (a+b) (a) (b+d)

Az egyszerűsítéseket és a beszorzásokat elvégezve:

X=abe+ade

Azaz most két lehetőség adódik a függvény felírására,

vagy F=a+b+e vagy F=a+d+e.

Válasszuk az első változatot, írjuk át a benne szereplő prím implikánsokat változó nevekre!

a 2,6,18,22 (4,16) =>  b 2,10,18,26 (8,16) =>  e 1,5,9,13,17,21,25,29 (4,8,16) =>  így a függvény: alakú lett.